"Szomjas vagyok!" vagy "Inni kérek!"
Mit reagálunk arra, ha a gyerekünk azt mondja, hogy "Szomjas vagyok."? Ha ilyenkor adunk neki inni, akkor azzal gátoljuk az asszertív kommunikációjának a fejlődését. Törekedjünk arra, hogy a gyerek már egészen kis korban tanulja meg megfogalmazni a pontos igényeit, tehát ne legyen az elég, hogy "szomjas vagyok", hanem legyen mellette az is, hogy "kérek inni". Még jobb - ha a gyerek életkora ezt lehetővé teszi - hogy ha rávesszük arra, hogy magának oldja meg a problémáját és ha valami miatt nem sikerül, akkor jól megfogalmazva kérjen segítséget, például "Szomjas vagyok, szeretnék inni, de nem érem el a poharat, kérlek vedd le nekem". Ilyenkor a gyerek kommunikálja az igényét, megpróbálta egyedül megoldani, de mivel nem tudta, ezért pontosan meghatározta, hogy mire van szüksége.
Ez az asszertív(ebb) kommunikáció nem csak akkor fog rajta segíteni, ha például elkeveredik és segítséget kell kérnie; ha meri vállalni és ki is mondani az igényeit, akkor jobban ellent fog tudni mondani a ragadozó manipulációjának. Ha hangot ad annak, hogy mire van szüksége, benne is jobban tudatosul, ezáltal lesz nehezebben áldozat; a határozatabban fellépő célpontokat kevésbé választják a ragadozók, mert ellenállóbbak. De az asszertív kommunikáció nem csak gyerekként, önvédelmi helyzetben, hanem a felnőttként is, a hétköznapi szituációkban is segítségére lesz, hogy jól tudja érvényesíteni az érdekeit.
András