Szaloncukor szabály - csokitól a vodkáig

Az ünnepek alatt bevezettünk egy új szabályt az 5 éves gyerekünknek, aminek az volt a lényege, hogy naponta 3 szaloncukrot vehet el az asztalra kirakott tálból. Nem volt meghatározva, hogy mikor eheti meg ezt a 3 szalon cukrot, ebben teljes szabadságot kapott, viszont az feltétel volt, hogy rendes ennivalót kell enni a főétkezések során és ha a megengedett háromnál többet evett, akkor másnap egyáltalán nem vehetett.

Mire volt ez jó? Döntési, cselekvési szabadságot és bizalmat kapott a gyerek azok mellett, hogy egyértelműen ki voltak jelölve a keretek. Ezt a bizalmat és következettséget szeretnénk fenntartani a későbbiekben is, mert kamaszként lesz ennek igazán fontossága, amikor már nem csak a szaloncukor fogyasztás lesz a fókuszban, hanem az alkohol és a szerhasználat. A legtöbb kamasz feszegeti a határokat, keresi a helyét, kipróbál új dolgokat és ilyen helyzetekben jól jöhet az, hogy már van egy gyermekkorban kialakult józan mérlegelési és döntési képessége. Ez a kondicionálás megalapozza azokat a helyzeteket, amikor a gyerek döntései felett már nincs kontrollunk, hanem a döntéseket (és ezzel együtt a következményeket) neki kell meghoznia, a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül.

Ehhez persze szükség van ahhoz is, hogy a gyerek ne féljen elmondani azt, hogy hibázott, mert az titkolózáshoz vezethet, amit igyekszünk elkerülni. Inkább derüljön ki időben, hogy a gyerekünk hibázott és tudjuk kezelni a problémát, mint hogy a titkolózás miatt eszkalálódjon a baj. 

András