Kötelező-e a rokoni puszi, ölelés?

Az ünnepek idején gyakran előjön a "kötelező-e a puszi, ölelés?" téma a közösségi média felületeken, és valóban egy fontos kérdés. Már ennek a látszólagos apróságnak is hatalmas jelentősége van az önvédelmi nevelés során, komolyan befolyásolhatja a fejlődő, kialakuló önállóságot, és ha messzire megyünk az önvédelmi spektrumon, akár azt is, mennyire lesznek a gyerekek a jövőben (akár felnőttként) kiszolgáltatva ragadozók közeledésének.

Nem arról van itt szó, hogy a rokonoktól kell félteni a gyermeket. Nem a nagymamáról, nagybácsiról, szomszédról feltételezünk rosszat – bár sajnos vannak szörnyű példák erre is. A kérdés inkább az: 

Mit szeretnénk, hogyan rögzüljön a gyerekben a testi érintés élménye? 

• Valami, amit ő választ meg, azokkal, akikkel ő szeretné, kölcsönös alapon. 
• Vagy ez egy olykor kéretlen dolog, amit el kell viselni akkor is, ha nem szeretné.

"Ez csak ölelés, ez csak puszi!" A báránybőrbe bújt farkasok, akik behálózással és manipulációval érik el céljukat, szintén csak érintéssel, puszival kezdik… Tehát a karácsonyi vendégjárás során a gyerek úgy kapjon puszit vagy ölelést, hogy előtte megkérdezik a felnőttek, hogy szabad-e. Ha elutasítást kap a felnőtt, akkor nem szabad mű vagy igazi megsértődést mutatni (vagy tettetni), hogy a lelkiismeretére hatva így zsarolja ki a gyerekből a puszit és/vagy az ölelést! Mosolyogva, higgadtan kell elfogadni a visszautasítást, esetleg lehet azt mondani, hogy ha majd van kedve, akkor jöjjön oda hozzá és majd pótolják.