Egy FÉRFI oktató gondolatai a NŐI önvedelem tanfolyamokról...
Ne menjünk el a tény mellett, hogy mennyire paradox helyzet lehet az, hogy egy férfi tart női önvédelem tanfolyamot. Egy férfi próbálja ismertetni és felkészíteni a nőket arra, hogy milyen helyzetekkel találkozhatnak. Pedig a témának sokszor a résztvevők az igazi szakértői.
Férfiként is lehet (és oktatóként folyamatosan kell is) tanulni, utánajárni, ismeretet szerezni arról, hogy mik jelentik a nagyobb kockázatot a nők számára. Azonban minden ilyen tudás csupán közvetett tapasztalat.
Akár a tanfolyamon, akár ismerősi körben zajló beszélgetésekből egyre világosabb az a szomorú kép, hogy a könyvekből megismert támadások, a "hétköznapi" ragadozók gyakran tényleg hétköznapiak. Nem csak a "catcalling" (utcai füttyögés, beszólás) itt a téma, de a zaklatás, erőszakos nyomulás, molesztálás, tapogatás, hatalmi visszaélés, alárendelt szerepbe helyezés.
Az, ami egy férfi oktatónak egy fejezet egy könyvben, az könnyen lehet, hogy a résztvevőknek életük egy szakaszában szinte mindennapi dolog lehet. Persze a módszertan, a helyes megoldások lehetőségei, azok megtanulásának és fejlesztésének mikéntje az oktatónál vannak, de elengedhetetlen, hogy odafigyeljen azokra, akik sajnos jól ismerik a problémát, amire keresik a tanfolyam nyújtotta megoldást.
De a probléma megértéséhez ezért a közvetlenebb tudásért nem lehet türelmetlenül kapkodni. Tanfolyamainkon van egy szabály: "Nagyon fontos a biztonságos légkör, de nem cél a bizalmi légkör." Bárki megoszthat bármit, amit szeretne, de senkit nem kérdezek meg, miért jött el a tanfolyamra, és erre kérem a résztvevőket is, hogy ne firtassák egymásnál.
Aztán a különböző témáknál előjönnek a személyes tapasztalatok - ha teret adunk ezeknek, ha megfelelő a légkör, és nem erőltetjük. A személyes ismerősök is csak akkor fognak mesélni, ha hallgatunk, és nem okoskodunk. Persze a szakmai kompetenciánk is szerepet kaphat a beszélgetésben, de csak ha ezzel a megértést segítjük, megerősítjük a másikat vele (például hogy miért volt jó az adott döntése), illetve ha arról beszélünk, ilyen helyzetben mit lehet még csinálni (a "mit kellett volna tenni" típusú gondolatokat mellőzzük, megmondó emberekkel senki nem szeret beszélgetni).
Nem tudom, hogy lehetne ezeket a gondolatokat zárni. De talán érdemes elgondolkozni azon, hogy azoknak a civil szervezeteknek, akik évek óta hangsúlyozzák, milyen veszélyes, káros, és sok esetben igenis beteg minták vannak jelen a társadalomban, és a nők ellen elkövetett támadások jelentős részének hátterében ezek állnak, nos, lehet, hogy nekik bizony igazuk van. A valóban fontos és hasznos női önvédelmi tanfolyamok mellett jó lenne ezzel is szélesebb körben, tudatosabban foglalkozni.
...én jó lenne nem félreérteni a "szexuális edukáció" kifejezést...