Az önvédelmi tanfolyam magánügy

Ha önvédelmi programjainkon készítünk képeket, azokat mindig elhomályosítva osztjuk meg. De miért is? Mert az önvédelmi tanfolyamon való részvétel szerintünk magánügy, és ez túlmutat a fotózáson is.

Először is, van egy nyilvánvaló gyors válasz a fénykép kérdéskörére – így nem kell engedélyt kérni a résztvevőtől, ugyanakkor fontosnak tartjuk hogy tevékenységünk látható legyen, így igyekszünk készíteni és posztolni képeket is. De akár meg is tehetnénk, hogy megkérdezzük, ki nem bánja, ha látható, vagy a részvétel feltételévé tesszük, hogy a fotókat felhasználhatjuk. Mi azonban inkább fel sem tesszük a kérdést, igyekszünk senkit sem kényelmetlen helyzetbe hozni egy ilyen ismeretlen, akár kiszolgáltatottnak tűnő szituációban, mint egy nehéz témákat érintő képzés. Egyszerűen csak jelezzük, hogy a készített képek csak homályosítva kerülnek megosztásra.

Mit jelent az, hogy az önvédelmi tanfolyam magánügy? Egy ilyen programon való részvétel gyakran nem hobbi. Van valamilyen oka, hogy jelentkezett (amit nem firtatunk). És ez, a résztvevőn kívül, hacsak ő máshogy nem dönt, senkire nem tartozik. Valószínűleg nincs rá szüksége, hogy ha valaki meglátja a képét egy önvédelmi képzésünk kapcsán, akkor firtassa, hogy miért jelentkezett, történt-e valami? Az is elkerülendő, hogy esetleg az lássa meg a fényképet, aki miatt jelentkezett.

Így nem abszurd elképzelni azt a helyzetet sem, hogy valaki titokban jár a programra, mert valamilyen helyzetet próbál megoldani, akár egy bántalmazó kapcsolatból való kilépést szeretne előkészíteni. Az önvédelemnek továbbá része a privát szféra védelme is, ezért ezt nem is kívánjuk megsérteni. A magánélet védelmében biztosítjuk a résztvevők anonimitását.

És ezek után még tágabb kontextusban is értelmezhetjük, hogy az önvédelmi tanfolyam magánügy. A város, a megye, az ország nem olyan nagy, könnyen lehet, hogy az oktatónak és a résztvevőnek van közös ismerőse. A résztvevő természetesen felhozhatja ezt a témát, de az oktató hallgat a közvetett kapcsolatról mind a résztvevő, mind a közös ismerős előtt. Előbbi előtt azért, hisz valószínűleg nem azért jelentkezett, hogy szocializálódjon (ez legfeljebb egy örömteli plusz, ha olyan a csoport légköre), utóbbi előtt pedig azért, mert (ismétlem magam) az önvédelmi tanfolyam magánügy, a kívülállóra nem tartozik.

Meg kell értetünk, hogy ez nem hobbi. Most nem a hosszútávú harcművészeti képzésről beszélek, a mi karate edzéseinken már egészen máshogy kezeljük ezt. Az önvédelmi tanfolyamon nagyon kényes kérdésekről beszélünk, kritikus helyzeteket elemzünk, és azok kezelésére készülünk fel. Persze lehetnek, akik csak érdeklődésből jelentkeztek. De vannak, akiket valami ide sodorta, és az a valami magánügy.

Gergő